Jöttem ma haza munkából. (kb 20 perce) Elég sokan voltak a buszon. Leült egy négyes székben velem szemben egy kb 25 év körüli lány! Mivel szembe volt velem elkerülhetetlen volt hogy rá ne nézzek! Igen szép lány volt. Szép arc, szép szemek, szép egyenes fekete haj! Ahogy láttam csinos. Ujjatlan topban volt, szép volt bőre! Szóval egy igazi csinos szép fiatal lány! Valahogy mégsem tudtam rá úgy nézni mint egy nőre! Direkt megpróbáltam megnézni mint egy férfi, és a lelkem egyből olyan háborgásba kezdett, hogy tehette volna ott rögtön agyonüt. Egyszerűen nem látok rajta kívül más Nőt! Elgondolkodtam, és azt vettem észre, hogy meg sem nézem a lányokat, pedig itt azért vannak bőven! Szóval nem látok mást! Egyszerűen zsigerből olyan érzésem van mint ha megcsalnám!!!
Pedig jó ideje nem vagyunk együtt! Sőt Ő azóta mással van! Biztosan Ő vette át a helyem és... Aha megmozdult lelkemben a fal, ami elrejti tudatom elől ezt a tényt, pedig csak írtam róla. Nem engedi hogy belegondoljak! Persze ez nem azt jelenti hogy ne fogadtam volna el a helyzetet, és nem tennék semmi olyat amivel ártanék neki! Egyikőjüknek sem! Ezt én basztam el tudom! Ő nem tehet semmiről! Nagyon sokáig kiállt mellettem!
De egy dolog biztos! Szívem utolsó dobbanásáig, lelkem utolsó rezdüléséig remélni fogok, és harcolni életem végéig, hogy megbocsásson! Nem fogja soha elfelejteni azt amit tettem, de a szememben látnia kell, az lelkemben éreznie kell mennyire megbántam és mennyire szeretem! Egy számomra nagyon fontos emberért egyszer már feladtam egy harcot! Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát!
Szóval nem látok más Nőt, csak Őt! Észre sem veszem őket! Lehet hogy őrült vagyok? Vagy csak szerelmes? szerintem az utóbbi! Én így élem meg!
Szeretlek, Szívemből Szerelemmel, Örökre!!
