el kell mondanom

Mit ér a szerelem?

Mit ér ha szeretsz?

Mit ér ha vágyakozol?

Mit ér a szenvedés?

Mit nélküle minden pillanat?

Ha nem vagy elég bátor semmit! Légy bátor merj szeretni merj élni! Megbántottak, hibáztál, merj szeretni, merj megbocsájtani, merj boldognak lenni! De tudnod kell kit szeretsz igazán! Ezt nem az eszed mondja meg, hanem a szíveddel kell érezned. És nem csak azt hogy szeretsz, ha nem azt is hogy viszont szeretnek! Ha két ember így találkozik nincs menekvés! Lehetsz megalkuvó, hazudhatsz magadnak, de majd hónapok, évek múlva rájössz, hogy mit mulasztottál! Ha Őt szereted, és Ő is szeret harcolnod kell! Tudnod kell harcolni Érte, harcolni Vele, és harcolni ellene, ha látod hogy nem tudja mit tesz, és nincs jó úton! Biztos hogy az az erősség ha nem nézel többé hátra, és lezárod a múltat? Vajon melyik a könnyebb? Felejteni vagy harcolni? És vajon melyik ér többet? Ha harcolsz vagy ha megfutamodsz?

Én nem félek! Harcolok mert szeretem! Életem végéig, tiszta szívemből, szerelemmel! A sorosom eldőlt. Nincs visszaút! Lehet örökre egyedül maradok, de nem csalhatom meg az érzéseim, a szívem! Nem hazudok magamnak! A múltam az enyém! Szembe kell néznem a hibáimmal, mindazzal amit elkövettem! Tanultam belőle, de már nem tudom bizonyítani! Tudom hogy szeret! Látom a szemében, hallom a hangjában, de nem bánthatom! Nem tehetem! Látom most is hogy itt van, de talán egyszer (ma azt mondta 10 év múlva, nem is olyan hosszú idő) majd ő keres, és megkérdezi hogy vagyok. Kivárom! Érte megéri bármeddig várni, mert olyan ember amilyen nincs még egy! Egy tökéletes Nő, egy tökéletes ember, egy tökéletes társ!

Szeretlek, szívemből szerelemmel örökre!

Tegnap ahogy szépen folytatódott a nap, olyan szépen is lett vége. Este még muszáj voltam küldeni Neki 1 sms-t. Nem bírtam magammal, aztán váltottunk pár üzenetet, és végül felhívtam. Fel is vette, és elkezdtünk beszélgetni. Sajnos nemsokára lemerült a kártyám, és el kellett hogy köszönjek! És ekkor pár perc múlva megcsörrent a telefonom! Ő volt! Istenem! Hónapok óta várok rá hogy, megcsörrenjen a telefonom és az Ő nevét lássam kiírva a képen! És most megtörtént. Alig tudtam felvenni, legszívesebben percekig néztem volna, hogy Ő keres engem! De le ne tegye, így felkaptam gyorsan. Azt mondja, azon az angyali hangján, hogy gondolta visszahív, hátha van még valami mondanivalóm! Mondanivalóm? Kincsem, ha tehetném minden nap minden egyes percében Veled beszélgetnék! Bármiről, bár igazából két dolog amiről rengeteget tudnék beszélni, és amit újra és újra elmondanék ha tehetném!

Az első, hogy mennyire sajnálom, és mennyire bánt amit Veled tettem! Hogy életem végéig fogok érte vezekelni, és hogy bármit megtennék, és bármit odaadnék azért, hogy mind ezt melletted tehessem. Nem várom hogy megbocsájtsd, tudom soha nem fogod elfelejteni, csak azt szeretném ha minden nap büntetnél érte, mert akkor melletted lehetnék! Bár Te nem büntetnél mert nem vagy olyan!

A másik, hogy mennyire szeretlek! Hogy mit érzek irántad, hogy mennyire gyönyörűnek tartalak minden téren! Mennyire vagy egy földre szállt angyal, mert hogy az vagy!

Szóval el kezdtünk beszélgetni. Na jó én többet beszéltem! És beszélgetünk mint régen másfél órát! de régen volt mikor utoljára ennyit tudtunk beszélni. Beszéltünk sok mindenről. Persze mondta hogy nem tud megbocsájtani! Volt hogy Ő sírt, volt hogy én, volt hogy együtt tettük mindketten! De volt Ő nevetett azon az angyali nevetésén, volt hogy én, és volt hogy ketten együtt. Nagyon sok régi emlékről beszéltünk, aminél őszintébb érzéseket még nem éltem át! Az érintésekről, melyek annyira jól estek, a simogatásokról, melyből érzetem hogy szeret, és Ő érezte mennyire szeretem (érezni kellett, tudom)! És beszélgetünk egy-két intim élményről is, amiről itt nem írhatok...

De milyen élmények ezek!!!!! Olyanok amiket az ember csak igazival és át! És nekem Ő az! Érzem a lelkemben! Ott kell legyek valahol a szívében, ezt is tudom jól!! Eltemetett, elásott mélyre, és nem biztos hogy valaha is sikerül kimásznom onnan, de nem adhatom fel a harcot, a szívem nem engedi! Nem tehetem! Próbálom nem bántani, de sajnos azzal hogy harcolok bántom! Tegnap mikor befejeztük a beszélgetést megkérdeztem hogy csak bánatot okoztam neki az este vagy egy kis örömet is? Azt mondta is-is!! Éljen!!!! Végre nem csak bánatot okozok Neki! Hallottam a hangjában, a hallgatásában, a sírásában, a nevetésében, hogy nem törölt még ki teljesen! Egy tiszta szerelemet nem lehet csak úgy kitörölni! És a miénk az! Nem az volt, ma is az!!!! Tudom mit tettem! Tisztában vagyok vele! És úgy gondolja megint megtenném (ezt már ma mondta, mert is beszéltünk, bár sajnos korán sem volt olyan jó mint tegnap, bár ez is eltartott fél óráig). Tettem valamit! Elvesztettem életem szerelmét! Szenvedek tőle régen minden nap minden percében , és másodpercében! Valami csoda folytán visszakapom! Ki az az elmebeteg állat aki elköveti még egyszer ugyanazt a hibát! Kincsem!!! Hamarabb megyek folyónak, mint hogy még egyszer megbántsalak valamivel! De csak bizonyítani tudom, mondani hiába mondom! Az kevés! És bizonyítom is ha kapok rá esélyt!

Köszönöm, köszönöm, Nagyon köszönöm, hogy beszélhettem Veled!! Köszönöm, köszönöm! Egy angyal vagy!!!

Szeretlek, Szívemből Szerelemmel, Örökre!

Igen! Megfordult a napom! Amilyen szomorúsággal, és bánattal, hiánnyal indult, olyan jól folytatódott!

Nagyon rosszul ébredtem, és szokás szerint pár óra alvás után! Nagyon hiányzott a fiam és Ő! Aztán egyszer csak megcsörrent a telefon és kiderült hogy jön a fiam, és az egész napot vele tudom tölteni. Aztán, hogy a boldogságom még tovább emelkedjen, egyszer csak kaptam egy sms-t, hogy felhívhatom Őt! Nem is haboztam, felhívtam! És hallottam a vonal másik végén azt az angyali hangot! Még álmos volt (amit annyira szeretek), bár már majdnem dél volt, Ő még akkoriban kelt fel! Imádom hogy ilyen mormota tud lenni! Szóval álmos volt a hangja, és egy két mondat után hallottam ahogy mosolyog, talán nevet is a telefonban! Imádom mikor hallom hogy nevet. Ilyenkor mindig magam előtt látom angyali mosolyát, ahogy fekszik az ágyban, a fülén a telefon, és mosolyog! Imádom, ez van!

A fiammal egész nap játszottunk! Gyakran eszembe jutott mennyire jó lenne ha velem lehetne! Mennyire jól érezné itt magát! Néha néha még hátra is néztem, kerestem magam körül! Persze tudtam hogy nincs ott, de olyan jó érzés volt ha odaképzeltem. Aztán hirtelen felváltotta ezt az érzést a hiány! De nem olyan gyötrő szörnyű hiány, mint amit általában érzek! Persze ez sem volt jó érzés, de valahogy más volt! Főleg hogy ma beszéltünk is! Persze most is mondta, hogy nincs miért reménykednem, és hogy felejtsem el, hogy valaha is megbocsájt, és hogy lehet még köztünk valami, de engem nagyon boldoggá tett hogy beszélhettem vele, ráadásul Ő keresett! Köszönöm! Nagyon köszönöm! Örökké reménykedni fogok, hogy egyszer talán valamikor megbocsájt nekem! Nem felejti el soha, és egy életen át büntet majd érte, de állok elébe mert megérdemlem, és viselem minden gyötrelmét egy életen át, csak mindezt mellette tehessem! Nem fogom feladni a harcot, mert nem tudom megtenni! Szeretem azt a földre szállt gyönyörű angyalt! Ez van!

Szeretlek, Szívemből Szerelemmel, Örökké!

Ma gyereknap van! Hála istennek jön hozzám a fiam, aminek nagyon örülök! Ami kicsi szomorúsággal tölt el, hogy ezeket az eseményeket (mivel elméletben a holnap lenne az én napom) én már úgy terveztem, hogy hármasban töltjük! De sajnos ez nem valósulhatott meg, ami az én hibám, de már nem tudom semmisé tenni. Úgy tűnik nem érdemlek meg még egy esélyt. Persze nagyon komoly dolog amit tettem és nem akarom vele bántani Őt! Talán egy kicsit hülyén is hangzik az én számból ,vagy tollamból, illetve billentyűzetemből, de én megbocsájtottam volna! Neki ilyen téren bármit! Bajban van addig nem nyugszom míg nem rángatom ki belőle, és ha belehalok akkor vele együtt! De attól még nagyon fáj, és nagyon szeretem.

Szeretlek, Szerelemmel Szívemből, Örökre!

A mai nap a szokásosnál is nehezebb számomra! Talán mert nem nagyon volt dolgom, ezért különösen sok időm volt gondolkodni, talán azért mert a hosszú hétvége jön vagy van! Ezeket a napokat mindig arra terveztük hogy együtt töltjük. Ilyenkor el tudott volna jönni hozzám több napra! Annyi mindent szerettem volna még megmutatni Neki! Annyi olyan hely van még amik valami miatt fontosak nekem, és mindent meg akartam vele osztani. Minden sztorit, minden emléket ha rossz ha jó, ami ide köt! Sajnos ezekre a dolgokra már nem volt időnk. Mint már többször írtam én örökre reménykedni fogok benne, hogy még lesz rá alakalom!

De ma furcsa dolog történt velem. Talán ott kezdődött, amikor tegnap beszéltünk (szokás szerint chat, sajnos a hangját nem hallhatom) és olyat mondott illetve írt ami nagyon szíven ütött. Az hogy gyűlöl és nem akar többé látni sem, azt tudom és értem! Azt is tudom hogy, hogy mással van. Mikor kiderült hogy van valakije, én megkérdeztem szerelmes-e, azt mondta igen, másképp nem menne. Ezt én nyugtáztam is, mert mindig ilyen embernek ismertem, aki nem megy bele dolgokba érzelmek nélkül. Persze fájt nagyon, de ez Ő! Ezért is szeretem annyira, meg persze ezer más dologért még! Szóval tegnap valahogy szóba került, és azt írta "gyorsan akartam felejteni, és nem hagytam ki a lehetőséget"! Na ez olyan ütés volt, amit nem tudok leírni. Percekig ültem a gép előtt, és muszáj voltam visszaolvasni! Többször! Ő nem ez az ember! Aztán belém hasított a felismerés! Én tettem ilyenné!

KINCSEM! HA OLVASOD EZT? MERT NEM TUDOM HOGY TESZED-E! SZÓVAL HA OLVASOD! SZERESS BÁTRAN,  NE TEDD MAGADDAL! KÉRLEK! ARRA SZÜLETTÉL, HOGY SZERETVE LEGYÉL! TUDOM MEGBÁNTOTTALAK! NAGYON! DE MINDIG SZERETTELEK ÉS SZERETNI IS FOGLAK ÖRÖKRE! EZ NEM TE VAGY! ÉN ISMERLEK! NE TÉGY ILYET!

Aztán telt a mai nap és azon vettem észre, hogy a fal amit tudatom épített szívem köré, mintha lyukacsos lenne! Néha belém mart egy érzés hogy nincs velem, és hogy más öleli! Mint a filmeken, mikor egy kép villan be valami jövőbelátó főhős fejében és megrázza a azt, hogy mit is látott most! Én is így ráztam a fejem, csak nem a belém villanó képek láttán, hanem egy iszonyatos fájdalom hasítására. Persze a fájdalom eddig is iszonyatosan gyötrő volt minden percben, de ez olyan erős volt amit azonnal törölt valami! Ez most biztos hülyén fog hangzani, de azt gondolom valamilyen tudat alatti védelem nem engedi, hogy ez a fájdalom a felszínre törjön, mert tudja, hogy akkor végérvényesen beleőrülnék! A kérdés már csak az, hogy meddig tart ki ez a fal, mert mint mondtam, mintha lyukak alakulnának ki rajta, amin néha néha átszivárog az érzés, mint valami köd ami egyre csak hömpölyög, aztán mikor észreveszem hogy körbevett azonnal el kell oszlassam, mert különben elveszek!

Ma sajnos nem sikerült beszélnem vele! Talán a "nehéz nap" hatására megpróbáltam 1-2 sms-el rábírni hadd halljam szeretett hangját, de sajnos nem engedte. És mivel így is elég erőszakos voltam már Vele többször, nem folytattam a győzködést!

Talán egyszer majd! Addig pedig szerelmes szívem örökké remél!

Szeretlek, szívemből szerelemmel, örökre!

Jöttem ma haza munkából. (kb 20 perce) Elég sokan voltak a buszon. Leült egy négyes székben velem szemben egy kb 25 év körüli lány! Mivel szembe volt velem elkerülhetetlen volt hogy rá ne nézzek! Igen szép lány volt. Szép arc, szép szemek, szép egyenes fekete haj! Ahogy láttam csinos. Ujjatlan topban volt, szép volt  bőre! Szóval egy igazi csinos szép fiatal lány! Valahogy mégsem tudtam rá úgy nézni mint egy nőre! Direkt megpróbáltam megnézni mint egy férfi, és a lelkem egyből olyan háborgásba kezdett, hogy tehette volna ott rögtön agyonüt. Egyszerűen nem látok rajta kívül más Nőt! Elgondolkodtam, és azt vettem észre, hogy meg sem nézem a lányokat, pedig itt azért vannak bőven! Szóval nem látok mást! Egyszerűen zsigerből olyan érzésem van mint ha megcsalnám!!!

Pedig jó ideje nem vagyunk együtt! Sőt Ő azóta mással van! Biztosan Ő vette át a helyem és... Aha megmozdult lelkemben a fal, ami elrejti tudatom elől ezt a tényt, pedig csak írtam róla. Nem engedi hogy belegondoljak! Persze ez nem azt jelenti hogy ne fogadtam volna el a helyzetet, és nem tennék semmi olyat amivel ártanék neki! Egyikőjüknek sem! Ezt én basztam el tudom! Ő nem tehet semmiről! Nagyon sokáig kiállt mellettem!

De egy dolog biztos! Szívem utolsó dobbanásáig, lelkem utolsó rezdüléséig remélni fogok, és harcolni életem végéig, hogy megbocsásson! Nem fogja soha elfelejteni azt amit tettem, de a szememben látnia kell, az lelkemben éreznie kell mennyire megbántam és mennyire szeretem! Egy számomra nagyon fontos emberért egyszer már feladtam egy harcot! Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát!

Szóval nem látok más Nőt, csak Őt! Észre sem veszem őket! Lehet hogy őrült vagyok? Vagy csak szerelmes? szerintem az utóbbi! Én így élem meg!

Szeretlek, Szívemből Szerelemmel, Örökre!!

" Szia Kincsem! Kések, nem engedett el a ..... ! Amint indulok hívlak"

Gyakori volt ez a mondat mikor hívtam, hogy megyek hozzá! És mindig türelmes volt! Tudat a helyzet nem egyszerű,  egy várt! Néha nagyon sokat! Hálás vagyok érte! Az egyetlen Nő aki annyit tud várni, és tudom belefáradt! De nemhiába Ő nekem az Ő!

Megérkezem! Mikor kilépek a két ház közül Ő az ablakon néz kifelé, hogy mikor érkezem! Bármilyen késő vagy hideg legyen, szinte mindig ott volt! Amint meglátom elönt az ismert melegség, és Ő mosolyog! Imádom a mosolyát, még ha ilyen messze is van, gyönyörű!! Kinyitja az ajtót, és én rohanok felfelé a lépcsőn (negyedik :) ), hogy minél hamarabb! Mindig csodálkozott milyen hamar felérek! Kinyitja az ajtót, belépek! Kapok egy puszit, és Ő azonnal megölel! Teljes szívből ölel, és ölelem én Őt! Érzem a szíve dobbanását, a lélegzetét, mindenét! Hosszú pillanatok telnek el, és én szívom magamba az illatát! Azt a felejethetettlen illatot! Soha nem fogom elfelejteni! 

"Éhes vagy?" Mindig megkérdezte, és én általában az is voltam! Gondoskodik rólam! Nagyon szeretem ezért! Is! Szorgoskodik a konyhában, és én alig bírom ki hogy ne érjek hozzá! Mindig megpróbálok valahogy a közelébe kerülni, hogy ne akadályozzam abban amit csinál, de hozzá kell érnem valahogy! Persze a kaját beviszem a szobába a tv elé! (rossz szokás) Egyébként mesterien főz!! Szóval jön a vacsi! Mellém kuporodik az ágyra, újság vagy tv, és közben megsimogat!! Sokáig eszem mert közben beszélgetünk, és mindig megpróbálok hozzáérni! Így sokáig tart! Felbontunk egy üveg bort! Egy-egy pohár bort mindig megiszunk esténként, és Ő mindig gondoskodik róla legyen, ráadásul ebben is nagyon jó az ízlése!! Az ölébe kucorodok és Őt nézem! "így nem látod a tv-t!" Nem érdekel a tv kedves!! Engem Te érdekelsz! Mindig megpróbál úgy helyezkedni hogy nekem kényelmes legyen még ha neki nem is az! Imádom! Szeretem! Ő az!

Beszélgetünk tv-nk! majd .... egymásbafonódunk! Na erről nem fogok írni, bár azt sem hittem volna, hogy ilyen élettapasztalattal a hátam mögött nem tudtam eddig mit is jelent mikor két ember ennyire egy hullámhosszon van!

Szóval pár órával később merülünk álomba! Átölelem, és most is próbál úgy helyezkedni, hogy lássam a tv-t bár látom hogy nem igazán kényelmes neki! Nem érdekel kincsem! Csak ölelhesselek! Én alszok el hamarabb! Általában így van! Békés, nyugodt álomba merülök, mert tudom mikor felébredek mellettem lesz!!!

Szeretlek, Szívemből, Szerelemmel Örökre!

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

Köszönöm, hogy szóba álltál velem! Köszönöm hogy válaszoltál! Köszönöm hogy kerestél!

Nagyom nagyon jól esett hogy beszélgethettem Veled! Most is mint általában régebben beszéltünk kb 2 és fél órát. Emlékszem régebben mindig nagyon sokat beszélgetünk! Órákat telefonon, vagy órákat a neten! Mindenről és alig tudtunk elszakadni egymástól! Tényleg mint valami kamaszok! Ilyet sem éltem át senki mással! Persze nagyon sok minden van amit Vele tapasztaltam meg! És nem hittem hogy ilyen létezik! De van!!! Hálás vagyok érte!

Tudtam hogy egy angyal! Bár most is mondta hogy soha nem fog megbocsájtani, de számomra az is óriási boldogság volt hogy beszélhettem vele, bár a hangját nem hallottam. (chat) A hangját is imádom hallani, de mi is az amit ne imádnék benne! Szóval imádom mikor hallom a hangjában a mosolyt, ahogy velem beszél! (illetve beszélt) Nagyon szeretem azt ahogy mond, azt amit mond!! De hát... :)

Szóval Köszönöm!!!

Szeretlek, Szívemből Szerelemmel Örökre!!

Beszélünk!! Végre!! Illetve csak chatelünk! Bár soha nem fog megbocsájtani mondja! Ami így is van, hiszem nem beszél a levegőbe, de beszélünk és ő írt rám! Micsoda boldogság! Beszélhetek vele! Olvashatom amit ír! És nekem írja! Még ha szid is, és írja hogy gyűlöl, de hozzám szól! A szívem repes! Nem tudom semmisé tenni, vagy megmagyarázni amit tettem, de velem beszél! Ő! Ő! Ő! Akit annyira szeretek!! Remélem még ír valamit! Írja le hogy gyűlöl, hogy egy rohadék szarházi vagyok, hogy soha nem fog megbocsájtani, csak írjon valamit! Önzőség lenne!! Valószínűleg az, de akkor is boldog vagyok tőle!

Szeretlek, szívemből szerelemmel örökre!!

Sok "barátommal" beszélgettem mióta így alakult az életem! Azon kívül, hogy persze mindenki elmondta, hogy ez az én hibám (amit pontosan tudok higgye el nekem mindenki), valahogy arra próbáltak rávenni zárjam le felejtsem el Őt! Aztán kicsit belegondoltam kikkel is beszélek! Hogyan élnek, és miért adnak nekem ilyen tanácsot? Vajon boldogok? Egy ideje csak ezt a kérdést teszem fel az embereknek? Boldog vagy? Őszintén? Rá kellett jönnöm hogy összesen talán 1-2 olyan embert ismerek akik tényleg őszintén boldogok, és arra is rá kellett jönnöm hogy az életük folyamatos harc! Hogy is lehetne egy olyan ember tanácsára adni aki miközben tanácsokat osztogat, a saját élete is romokban hever! Persze nem úgy mint az enyém! Kifelé minden rendben, család, gyerek, de közben én tudom, mert látom, és néha mondják is, közel sincs rendben semmi! Vajon megéri tovább folytatni? Ha nem érzed azt amit én érzek Ő iránta akkor nincs! És ha nem érzed hogy Ő is ezt érzi irántad, akkor nincs! Ha viszont, (ahogy én is érzem) olyan érzéseket adsz, és ezt vissza is kapod, akkor tűzön vízen, minden gondon problémán át, bárkivel szemben!!! Bármin át! Megéri higgyétek el nekem!! Bármit megtennék hogy a hogy Ő újra szeressen! De olyan dolgot tettem amire nincs mentség! Bármi okom is volt rá! Rögtön észre lehet venni ha egy ember igazat mond! Egy egyértelmű jel, ha habozás nélkül válaszol!

De visszatérve a segítségre. Hiába is gondolsz valakit nagyon jó barátidnak, és valójában tényleg nem akar neked rosszat, a tudat alatt azok a dolgok vannak bele kódolva, amiket megélt! Én sem tudtam mit vagyok képes tenni egy emberért, amíg meg nem ismertem Őt! Bármit! Szeretem Őt! Szívből, szerelemmel örökre! Ez van! És az ellenkezőjéről nem tud meggyőzni soha senki! Nem alkuszom meg! Persze valószínűleg el kell engedjem előbb utóbb, de életem végéig nem fogom feladni a reményt!!!

Szeretlek, szívből szerelemmel örökre!!

Itt van! Látom hogy fent van! Nem merek ráírni! Nem tehetem mert bántanám vele! Nem lehetek már ennyire önző! Tartanom kell magam! Már az is izgalommal tölt el, hogy látom a képe mellett a kis apró zöld négyzetet! Biztosan ott ül a gép előtt ahogy szokott! Nem tehetem! Hogy szerettem ilyenkor mellé kuporodni, és simogatni, vagy fésülni! Csak hozzá érni! Az én dolgaimat is Ő intézte ilyenkor! Imádtam ahogy még erről is gondoskodott!! Megadtam minden jelszót hogy hozzá férjen! Nem tehetem! Nem teszem erős leszek!! Nem bánthatom!!

Jó éjt kedves!! Aludj jól! Legyenek szép álmaid! Nyugodt éjszakád!

Szeretlek, szívemből szerelemmel, örökké!

Rohanok mint minden reggel! Mikor megérkezem Ő már persze bent van! Ahogy belépek mosolyog!! Istenem de gyönyörű ma is! A pulzusom rögtön 200 felett, és egyből elönt a forró érzés a gyomromban és a mellkasomban, mintha tűz égetne belülről egy pillanat alatt, ne nem megéget csak izzik!! Ezt Ő mindig kiváltja belőlem azóta is bármikor meglátom! Nem értem hogy csinálja ezt? Hogyan képes rá? Nem tudok szólni csak odasietek megölelem, és megcsókolom! Érzem az illatát! Soha nem fogom elfelejteni! Egy Nő illata! Egy igazi Nő illata! A Nő illata!! Az igazi illata! Kérdezi kérek-e kv-t, és persze kérek! Valahogy a kv-i mindig tökéletesre sikerültek! Bár elég finnyás vagyok kv téren, mégis abból a rossz kv-ból olyat tud csinálni aminek nem nagyon volt párja! Leülnék a géphez, de nem bírom ki hogy ne menjek utána! Ahogy szorgoskodik átölelem hátulról, és a ahogy hozzá érek, rögtön megsimítja kezem! Imádom a simogatását, az érintését! Annyira puha és érzéki! Kész a kv! Közben én már a gépnél ülök! Leteszi elém, és közben megsimogatja hátam, és tarkóm! Bizsergés fut végig rajtam!! Hogy tudja ezt művelni velem, hogy egyetlen érintése ilyen hatással van rám? Nincs kétségem! Ő az! Leül velem szemben, ahogy belekortyol a kv-ba csak a szemét látom! Azokat a gyönyörű igéző zöld szemeket, amelyek magukkal ragadnak, és elveszek bennük percekig!! "Mit nézel?" Kérdezi, és akkor veszem észre, hogy valóban bámulom egy ideje! Elvesztem a szemeiben! Csörög a telefon mennie kell, és ahogy elmegy mellettem nem tudom levenni róla a szemem!!! Egyszerűen gyönyörű, nem találok rá más szót! Pár perc múlva nekem is indulnom kell, és ahogy telefonál odaosonok és megölelem, és megpróbálom elraktározni emlékeim közé az illatát és az érintését! A világ legszerencsésebb emberének érzem magam!!! Engem szeret!!! Ő!! Engem!!! Nagyon sokáig nem hittem el!!! Kapok egy puszit és indulok!! Az ajtóból még visszafordulok és intek neki!! Mosolyog!! Mintha a nap sütne rám! Imádom a mosolyát, de hát igazából mindenét!! Mikor beülök a kocsiba már mennék is vissza! Muszáj felhívnom, vagy küldenem egy sms-t hogy már hiányzik és hogy szeretem! Mint egy 17 éves kamasz!! Ez van!!

Szeretlek, szívemből szerelemmel, örökre!!! 

Hiányzol!

Mit is jelent ez a kifejezés? Általában megszokott retorika, melyet sokszor csak azért használnak az emberek, mert tudják, hogy a másiknak jól esik!

És mit jelent nekem? Régen boldogsággal vegyített fájdalommal töltött el ez az érzés! Fájt mert a szeretett személy nem volt velem, és boldogsággal töltött le mert tudtam az érzés valódi, a szerelem valódi, a hiány valódi, és ez megerősített minden egyes alkalommal, hogy mennyire kötődöm hozzá! Mindig mikor elváltunk egymástól, mint a gyereknek, már a következő sarkon hiányzott és legszívesebben azonnal visszarohantam volna hozzá! De hát már felnőttünk és vannak kötelezettségeink! Felnőttünk minden értelemben! Sokan mondják, hogy örök gyerekek, és rám is sokszor mondják, hogy olyan vagyok mint egy gyerek! Azért mert sokszor bolondozom, és csinálok néha "polgár pukkasztó" dolgokat, attól még felnőttem! Már régen! Főleg érzelmileg!!

És mit jelent nekem ma? ... Őrítő, pusztító fájdalmat! Egy óriási lyukat a lelkemben! Egy űrt mit a szeretett személy hagyott bennem! (mint azt már mondtam én hibáztam, nem kicsit) Olyan érzést ami ha hirtelen rámtör, valami belső erő azonnal védekezésbe kezd, és megpróbál nyugtatni! Viszont az érzés állandó! Nektek volt már valaki aki állandóan, hosszú hónapokon, éveken keresztül a fejetekben van? Minden percben és pillanatban? Bármire nézek, vagy bármit hallok, valahogy mindig Nála kötnek ki a gondolataim! Ez nekem Ő!!! Néha mikor az együtt töltött boldog emlékekbe mélyedek a boldogság újra előjön, de gyorsan tovaillan, mikor rádöbbenek már nincs velem!

Ez számomra ma a hiány! Egy Angyali gyönyörű tünemény fájdalmas hiánya!

Szeretlek, szívből, szerelemmel, örökké!

Igen elbasztam! Mert kerestem! Igaz csak annyit akartam Tőle kérdezni hogy hogy van, de végül nem ez lett a vége! Erőszakos voltam Vele! Persze nem fizikálisan, arra soha nem lennék képes, és egyébként is csak chateltünk! De erőszakos voltam vele olyan téren hogy meg akartam mondani mit érez! Elbasztam! Nem tehetek ilyet! Felnőtt ember pontosan tudja mit érez és mit nem! De néha nem bírok az érzéseimmel, és a szenvedélyemmel ami hozzá köt! Nem tehetek róla! Egyszerűen csak jönnek a szavak! De egyébként tehetek róla, hiszen én írom, mondom! Csak visszafogni nem tudom magam!

Pedig ezt a blogot pont azért hoztam létre, hogy ne bántsam ilyen gondolatokkal, és csak akkor hallja, olvassa őket, ha Ő akarja! Persze nem tudom olvassa-e, mert hogy már tud róla. Véletlen volt, hogy elmondtam, mondott valamit és pont eszembe jutott!

Szóval békén kell hagynom, hogy ne bántsam! De hogyan csináljam! Megtudom állni! Azért biztos nem fog haragudni ha néha néha ráírok vagy felhívom hogy hogy van? Vagy mégis? Majd meglátjuk! Nem hisz nekem (amit nem is csodálok) pedig tényleg nem szeretném direkt bántani! Mi értelme lenne? Hogy szenvedjen! Nem szeretném hogy szenvedjen! Sőt minden pillanatban ott lennék hogy fogjam a kezét (vagy ha ezt nem engedi, mert hogy nem) amikor bármi gondja van! A legapróbb is! Valamelyik nap azt álmodtam, hogy állapotos volt és éppen szült, és én ott voltam és fogtam a kezét. Valahogy nem olyan volt mint egy szülőszoba, de ez most mindegy! szóval ott voltam vele, de ami az őrület hogy nem az enyém volt a csemete, mégis mellette voltam és boldogság töltött el, hogy Ő boldog! Tényleg nem akarom bántani! Mi értelme lenne? Megpróbálom nem tenni! Meg ígérni nem tudom, mert az hazugság lenne megint, ha nem tudom betartani.

Vele tervezetem a jövőt, és Ő velem! Tudom! Lehetett volna így is, de elbasztam! De azok az érzések amik akkor születtek és megéltük elmúlhatnak nyom nélkül! Hol van a határ? amit még meg lehet bocsájtani és amit nem? én érzem csak azt hogy bármit tehetne megbocsájtanám? Vagy balek vagyok? Vagy tényleg ez az igaz szerelem? Nagyon sok dolgot hallottam azóta róla! próbáltak meggyőzni (hozzá közelebb álló emberek mint hozzám), hogy nem az akinek megismertem! De csak egy dolgot tudtam nekik mondani! "Nem ismered Őt! Én ismerem! Tudom milyen igazából, bármilyen álarcot is húz!" De vajon tényleg tudom vagy csak vak vagyok! Bárhogy is legyen, én nem tudok mást tenni mint a szívemre hallgatok! Nincs más út! Bármennyire is fáj mikor azt mondja "szívemből gyűlöllek"! Nincs más utam tudom jól! Még ha szemernyi esélyem sincs, és ha valóban nem lehetek újra közel hozzá soha! Ez van!

Szeretlek! Szerelemmel! Szívemből! Örökre!

Red Hot Chili Peppers - I Could Die forYou

www.youtube.com/watch

Van egy kis baj ezzel blogolással! Mindig mikor visszaolvasom az írásomat, eszembe jut még számtalan gondolat amit kihagytam! Így azt gondolom visszatérő dolgaim lesznek!

Ilyenek például a reggelek!

Mint azt már említettem igen nehezek a reggeleim és estéim! Érdekes a reggelek valahogy sokkal nehezebbek! Valószínűleg azért, mert estére mindig csinálok valamit, amivel mind fizikailag, mind pedig szellemileg lefárasztom magam, hogy beájuljak! (Na ez tegnap olyan hajnali 2 körül sikerült) Szóval ma reggel felriadtam mint minden reggel egy névvel, érzéssel a fejemben, a lelkemben, és egy óriási űrrel amit hiánya okoz! Ránéztem az órára 7 körül van! Megnézem megint!! Áááá... még 6 óra sincs! Megint sikerült 4 órát aludnom!

Régebben ilyenkor megpróbáltam szabadulni a gondolatától, de egy ideje rájöttem, fölösleges! Úgy sem megy! A szívem nem engedi!! Szóval ilyenkor mintha újra átélném azokat a reggeleket, mikor voltam olyan, a világ legszerencsésebb embere, hogy mellette ébredhettem!! Nagyon szeretem a reggeli szuszogását, ahogy felébredek, oldalra nézek, ott van mellettem, átölelem, és Ő azonnal viszonozza, mert érzi ott vagyok!! Illetve voltam!

Talán valamit még nem említettem! Ő már más mellett ébred! Sajnos voltam már életem során ilyen helyzetben, de valahogy az más volt! Akkor a férfiúi hiúságomat sértette! Most viszont nem érdekel!! Nem azért akarok harcolni érte, hogy ne legyen mással, vagy hogy elmondhassam újra az enyém és ennyi! Persze mikor belegondolok fáj!! Nagyon!! Igazából egyszer volt egy nagyon érdekes találkozója, ahol nagyon úgy tűnt ajánlatot fog kapni, de nem lehetett lemondani, mármint az találkozót! Biztos voltam benne bármi történik nemet fog mondani!! De egész nap majd megörültem!! Szó szerint jártam az utcákat reggeltől estig! Kétségtelenül az őrület határán voltam!! Képzeljétek el most mennyire őrülnék meg ha a szívem engedné, hogy az agyam mindezt felfogja! Pedig tudom, látom, láttam! De valami gát nem engedi hogy felfogjam! Mint neki is említettem, elfogadtam a helyzetet, de beletörődni soha nem fogok!

Egyszer kérdezte tőlem, hogy mindig ilyen simogatós, és bújós voltam? Mert mindig megpróbáltam, ha a közelében lehettem, valamilyen módon hozzáérni!! Mindegy hol csak érinthessem! Szóval igazából nem volt rá válaszom, vagy igazából kettő is! Igen és nem! Igen mert belülről azt éreztem mindig ilyen voltam! És nem mert az eddigi kapcsoltaimban nem voltam ilyen! Rájöttem!! Ő kellett ahhoz hogy ilyen legyek! Hogy mindig érinteni simogatni, hozzábújni akarjak! Ez belülről fakad, és csak Vele tudod megtenni azt gondolom! Akire azt mondod, és érzed megcáfolhattatlanul "Ő az".

Bizonyos kérdésekre nincs válaszom! Ilyen az is mikor megkérdezte miért szeretem! Nem tudom!! Mindenért!! Nem tudok kiragadni dolgokat tulajdonságokat, mert akkor a többit mintha kihagynám! Pedig azokért is! Így talán a helyes válasz az! "Érted!! Mindenért!! És köszönöm hogy szerethetlek" (persze ez sajnos nekem most nem adatik meg) Vagy talán mégis? Szeretem ez tény, nem tudok rajta változtatni! Csak viszonzatlan, de mindez nem változtat azon amit érzek!

De vajon tényleg viszonzatlan! Tegnap nem ezt láttam a szemében. Vagy lehet hogy tényleg vak vagyok? Nem hiszem hogy így elmúlhatott az amit mi együtt átéltünk!! Életünk derekán, mint két tinédzser gyerek, akik együtt fedezik fel egymást minden téren!

De mit is várok? nem fog a nyakamba ugrani és azt mondani "szeretlek"! Bár ez lenne minden vágyam! Odaállna elém, elmondana minden rohadék szemét utolsó senkinek azért amit tettem vele, de utána megölelne és azt mondaná "Szeretlek baszki!!!" Sok mindent megtanultam az elmúlt hónapokban! De egyet nagyon! Mindig kifejezem és kimondom azt amit érzek, és a szívemben van!! Az élet rövid ahhoz hogy beletörődésre vesztegessük! Minden perc a szeretett ember nélkül elvesztegetett idő ebből az egyébként is kevésből! És ilyen ember csak egy van egy életben!

Nekem Ő az!

Szeretlek, szerelemmel, tiszta szívből, örökké!

Hi!

A hétvégén kicsit máshogy alakult a program, mint ahogy azt előre terveztem. De pozitív irányban. Mondjuk mint minden nap reggelén, és minden este ugyanaz történt velem mint az elmúlt közel 3 évben. Egy névvel a fejemben merültem álomba, és ébredtem fel. A különbség csak annyi, hogy míg sokáig talán jobban aludtam, mostanában késő éjjel ájulok, be és 3-4 óra alvás után riadok fel. És még annyi, hogy míg régebben mindig felhívhattam (persze csak már mikor tudtam hogy nem alszik), most ezt sajnos nem tehetem meg! Pedig imádom reggeli hangját!!! Meg egyébként a reggeleket mellette!

Kicsit eltértem a témától, de ez már csak így van! Szóval tovább maradtam abban a városban ahol Ő él, és ahol én is éltem még nem olyan régen! Szerencsére a fiammal tölthettem az egész hétvégét. Érdekes volt viszont, hogy egész nap pénteken (és egyébként egész hétvégén is) kerestem a lehetőséget, hogy legalább egy pillanatra láthassam! Hál istennek meg is pillantottam csak tényleg egy pillanatra még pénteken! És annyit bírtam kinyögni Hahó!! Gratulálok magamnak! A pulzusom 200 fölé ugrott, a gyomromban éreztem azt a melegséget, ami csak akkor önt el ha Őt láthatom! Akár csak egy pillanatra is. Gyönyörű volt mint mindig!!!!

Eltelt a hétvége, és legközelebb vasárnap futottunk össze! Jött felénk az utcán! Már messziről észrevettem, és abban bíztam felénk vezet az útja! És abban ha meglát nem kanyarodik el másfelé, ha meglát! Nem így történt! Bár lehet hogy nem rám, de mosolygott, mikor közel ért!! Istenem hányszor öntött el földöntúli boldogsággal ez a mosoly! Szóval jött (és még mindig gyönyörű) én köszöntem Ő vissza köszönt! Szólj már valamit!!! Állítsd meg!! "Hogy vagy?" vagy valami! Még ha nem is szól hozzád vagy elküld a picsába!!! Semmi!!! Tökéletes blokk!! Pulzus 250, vérnyomás 220/130!!

Elment! Eltűnt a bódé mögött, majd bekanyarodott a sarkon! Tényleg Ő volt az! Nem csak egy álom vagy egy látomás! "Apa!!! Apa!!" Hangzik mellőlem!! "Jövök már kicsim" Teljesen a hatása alá kerültem!

Végül is maradtam hétfőn is! Nem bírtam ki hogy ne lássam! Járkáltam az iroda előtt vagy 20 percet! Fel alá, át a másik oldalra! A függöny szokás szerint behúzva, így nem látom, és Ő sem láthat engem! De most mit tegyek!! Be menjek! Tudom hogy fájdalmat okozok neki ha engem lát!! Inkább nem megyek! Elsétáltam! Próbáltam, másra gondolni, aztán azon vettem észre a lábaim megint oda vezetek némi kitérővel!! Ok!! Bemegyek, csak beintek a zárt belső ajtón és ennyi!! Na beléptem! A belső ajtó nyitva, én belépek,. és Ő ott ül az asztalánál, és meglepődve nézz rám azokkal a csodálatos szemeivel, amiről mindig a szám 1 sora jut eszembe "én szemben hazáig el látok simám" (Roy és Ádám: az otthon itt van)! "Szia! Mi járatban?" Istenem!!!!!! Éget minden szava!! Le kéne ülnöm, hogy össze ne essek, de nem merek beljebb lépni!! Beszéltünk pár szót, most nem írok le mindent! Igen most is elmondta milyen sebet ejtettem rajta! Ezt én is tudom! Elmondja hogy már csak köszönő viszonyban lehetünk! De mosolyog! Rám!!! A szeme mást mond! Mást látok benne!! Vagy vak lennék! Karját összezárja maga előtt, így elzárkózik! Látom mennyire fáj neki minden emlék, és hogy engem lát!! Nem akarok neki fájdalmat okozni! De nem bírom ki! És a szeme azt mondja!!! "Ne menj még!! Maradj!" Vagy csak én akarom ezt látni benne? Nem hiszem! Nem lehetek ennyire vak!! Vagy a szerelem tényleg vakká tesz! Nem tudom megígérni hogy nem keresem valamilyen módon többet, mert az hazugság lenne, azt pedig nem fogok többet!

Elköszönök kilépek! Iszonyú boldog vagyok!! Láttam!! Beszéltem vele! Persze gyakorlatilag megint elküldött, de láttam!! Önző lennék!! Igen az! Nagyon! Tudom! Így most már tudom, de akkor nem tudok parancsolni magamnak!! Az esetek 99% tudok, különben állandóan a telefonon lógnék és hívnám!

Amint nagyon bánok, hogy nem töltöttem vele minden egyes pillanatot amit csak tehettem volna!! Pedig már akkor is minden pillanatban fogtam volna a kezét, de nem hallgattam a szívemre! Most már tudom csak arra lett volna szabad!! És arra hallgatok most is! Nem mást tudok tenni!! Képtelen vagyok rá! Szerettem volna kiabálni mindenhol!! "Ő az! Őt szeretem! Szívemből! Gyertek nézzétek! Ő az igazi! Életem szerelme!" De nem tettem! Soha többet nem leszek ilyen gyáva!! De csak egy esetben kiálthatok a világba ilyet! Ha újra Róla tudok kiabálni!!

Tényleg vak lennék, és csak én láttam abban a gyönyörű szemekben mást! Bízom benne hogy nem! A szívem öröké reménykedni fog!

Érdekes mert mikor belegondolok nem feltétlenül azt szeretném hogy újra mellette legyek! Azt szeretném hogy újra szeressen! Persze a kettő együtt jár, legalábbis nálam!

SZERETEM!!

Nem tudok mást tenni!!

Szeretlek, szerelemmel, örökre! Ez van!

Soha nem fogom feladni!

Jó éjt!

 Hát hol is kezdjem? Az elején? Az már nagyon régen volt és zavaros is egy kicsit. Na jó nem kicsit! Akkor talán ott, hogy miért döntöttem úgy, hogy megcsinálom ezt a blogot, és leírom mindazt ami bennem van.

Mint a cím is mutatja el kell mondanom, és mivel annak az embernek akinek szánom nem mondhatom el (legalábbis közvetlenül nem), mert bántom vele, elmondom hát mindenkinek. biztosan fog tudni ezen blog létezéséről, és biztosan tőlem fogja megtudni, de így legalább rá van bízva olvassa-e azt mit ide leírok vagy nem. Persze én azt szeretném ha olvasná! Hogy megértse mit miért tettem? Nem tudom hogy ez lényeges-e még vagy már nem számít! A végkifejletben azt hiszem nem. Mint Ő is tudja elfogadtam a helyzetet de, beletörődni soha nem fogok!

Aha! Rögtön az elején kezd kicsit zavaros lenni a történet, de remélem előbb utóbb tisztább lesz!

Egy célom van ezzel a bloggal!! El akarom mondani mindenkinek!!! 

MUSZÁJ!!

SZERETEM!!

Jobban mint valaha gondoltam volna, hogy szeretni tudok, és hogy létezik egyáltalán ilyen érzés a világon, vagy legalábbis bennem! És ezt nem akkor vettem észre mikor elveszítettem, hanem jóval előbb!! De nem volt kiutam a helyzetből!

A jövőben nem ezt szeretném bizonygatni! Egyszerűen leírom azokat az érzéseket gondolatokat amelyek bennem kavarognak nap mint nap. Aztán, hogy bizonyíték vagy csak hülyeségek eldönti aki olvassa. 

Ugyanakkor azt is gondolom tudja Ő hogy mit érzek iránta, talán csak azzal nincs tisztában mennyire erős ez az érzés, azt pedig biztosan nem érti miért tettem azt amit tettem ha valóban így érzek. A miértekre már nem nagyon keresem a választ. Főleg azért nem, mert bárki aki tudott róla nem igazán volt kíváncsi rá! Nem volt más választásom, és nem magamat védtem vele!

És hogy mit is tettem? Átvertem azt az embert akit a világon mindennél jobban szeretek, és az ég áldásának tartottam, hogy fogja a kezem, és én foghatom az övét! Nagyon csúnyán átvertem. Nem érzelmileg, sem testileg.

Megloptam!

Hazudtam!

Ilyet ember nem tesz a szerettével, hacsak nincs rákényszerülve, de mint mondtam a nem magyarázkodni akarok.

Muszáj! Le kell írnom ami bennem van! És le is fogom! Itt!

Jó éjt!