Igen! Megfordult a napom! Amilyen szomorúsággal, és bánattal, hiánnyal indult, olyan jól folytatódott!
Nagyon rosszul ébredtem, és szokás szerint pár óra alvás után! Nagyon hiányzott a fiam és Ő! Aztán egyszer csak megcsörrent a telefon és kiderült hogy jön a fiam, és az egész napot vele tudom tölteni. Aztán, hogy a boldogságom még tovább emelkedjen, egyszer csak kaptam egy sms-t, hogy felhívhatom Őt! Nem is haboztam, felhívtam! És hallottam a vonal másik végén azt az angyali hangot! Még álmos volt (amit annyira szeretek), bár már majdnem dél volt, Ő még akkoriban kelt fel! Imádom hogy ilyen mormota tud lenni! Szóval álmos volt a hangja, és egy két mondat után hallottam ahogy mosolyog, talán nevet is a telefonban! Imádom mikor hallom hogy nevet. Ilyenkor mindig magam előtt látom angyali mosolyát, ahogy fekszik az ágyban, a fülén a telefon, és mosolyog! Imádom, ez van!
A fiammal egész nap játszottunk! Gyakran eszembe jutott mennyire jó lenne ha velem lehetne! Mennyire jól érezné itt magát! Néha néha még hátra is néztem, kerestem magam körül! Persze tudtam hogy nincs ott, de olyan jó érzés volt ha odaképzeltem. Aztán hirtelen felváltotta ezt az érzést a hiány! De nem olyan gyötrő szörnyű hiány, mint amit általában érzek! Persze ez sem volt jó érzés, de valahogy más volt! Főleg hogy ma beszéltünk is! Persze most is mondta, hogy nincs miért reménykednem, és hogy felejtsem el, hogy valaha is megbocsájt, és hogy lehet még köztünk valami, de engem nagyon boldoggá tett hogy beszélhettem vele, ráadásul Ő keresett! Köszönöm! Nagyon köszönöm! Örökké reménykedni fogok, hogy egyszer talán valamikor megbocsájt nekem! Nem felejti el soha, és egy életen át büntet majd érte, de állok elébe mert megérdemlem, és viselem minden gyötrelmét egy életen át, csak mindezt mellette tehessem! Nem fogom feladni a harcot, mert nem tudom megtenni! Szeretem azt a földre szállt gyönyörű angyalt! Ez van!
Szeretlek, Szívemből Szerelemmel, Örökké!
