Sok "barátommal" beszélgettem mióta így alakult az életem! Azon kívül, hogy persze mindenki elmondta, hogy ez az én hibám (amit pontosan tudok higgye el nekem mindenki), valahogy arra próbáltak rávenni zárjam le felejtsem el Őt! Aztán kicsit belegondoltam kikkel is beszélek! Hogyan élnek, és miért adnak nekem ilyen tanácsot? Vajon boldogok? Egy ideje csak ezt a kérdést teszem fel az embereknek? Boldog vagy? Őszintén? Rá kellett jönnöm hogy összesen talán 1-2 olyan embert ismerek akik tényleg őszintén boldogok, és arra is rá kellett jönnöm hogy az életük folyamatos harc! Hogy is lehetne egy olyan ember tanácsára adni aki miközben tanácsokat osztogat, a saját élete is romokban hever! Persze nem úgy mint az enyém! Kifelé minden rendben, család, gyerek, de közben én tudom, mert látom, és néha mondják is, közel sincs rendben semmi! Vajon megéri tovább folytatni? Ha nem érzed azt amit én érzek Ő iránta akkor nincs! És ha nem érzed hogy Ő is ezt érzi irántad, akkor nincs! Ha viszont, (ahogy én is érzem) olyan érzéseket adsz, és ezt vissza is kapod, akkor tűzön vízen, minden gondon problémán át, bárkivel szemben!!! Bármin át! Megéri higgyétek el nekem!! Bármit megtennék hogy a hogy Ő újra szeressen! De olyan dolgot tettem amire nincs mentség! Bármi okom is volt rá! Rögtön észre lehet venni ha egy ember igazat mond! Egy egyértelmű jel, ha habozás nélkül válaszol!
De visszatérve a segítségre. Hiába is gondolsz valakit nagyon jó barátidnak, és valójában tényleg nem akar neked rosszat, a tudat alatt azok a dolgok vannak bele kódolva, amiket megélt! Én sem tudtam mit vagyok képes tenni egy emberért, amíg meg nem ismertem Őt! Bármit! Szeretem Őt! Szívből, szerelemmel örökre! Ez van! És az ellenkezőjéről nem tud meggyőzni soha senki! Nem alkuszom meg! Persze valószínűleg el kell engedjem előbb utóbb, de életem végéig nem fogom feladni a reményt!!!
Szeretlek, szívből szerelemmel örökre!!
