Hi!
A hétvégén kicsit máshogy alakult a program, mint ahogy azt előre terveztem. De pozitív irányban. Mondjuk mint minden nap reggelén, és minden este ugyanaz történt velem mint az elmúlt közel 3 évben. Egy névvel a fejemben merültem álomba, és ébredtem fel. A különbség csak annyi, hogy míg sokáig talán jobban aludtam, mostanában késő éjjel ájulok, be és 3-4 óra alvás után riadok fel. És még annyi, hogy míg régebben mindig felhívhattam (persze csak már mikor tudtam hogy nem alszik), most ezt sajnos nem tehetem meg! Pedig imádom reggeli hangját!!! Meg egyébként a reggeleket mellette!
Kicsit eltértem a témától, de ez már csak így van! Szóval tovább maradtam abban a városban ahol Ő él, és ahol én is éltem még nem olyan régen! Szerencsére a fiammal tölthettem az egész hétvégét. Érdekes volt viszont, hogy egész nap pénteken (és egyébként egész hétvégén is) kerestem a lehetőséget, hogy legalább egy pillanatra láthassam! Hál istennek meg is pillantottam csak tényleg egy pillanatra még pénteken! És annyit bírtam kinyögni Hahó!! Gratulálok magamnak! A pulzusom 200 fölé ugrott, a gyomromban éreztem azt a melegséget, ami csak akkor önt el ha Őt láthatom! Akár csak egy pillanatra is. Gyönyörű volt mint mindig!!!!
Eltelt a hétvége, és legközelebb vasárnap futottunk össze! Jött felénk az utcán! Már messziről észrevettem, és abban bíztam felénk vezet az útja! És abban ha meglát nem kanyarodik el másfelé, ha meglát! Nem így történt! Bár lehet hogy nem rám, de mosolygott, mikor közel ért!! Istenem hányszor öntött el földöntúli boldogsággal ez a mosoly! Szóval jött (és még mindig gyönyörű) én köszöntem Ő vissza köszönt! Szólj már valamit!!! Állítsd meg!! "Hogy vagy?" vagy valami! Még ha nem is szól hozzád vagy elküld a picsába!!! Semmi!!! Tökéletes blokk!! Pulzus 250, vérnyomás 220/130!!
Elment! Eltűnt a bódé mögött, majd bekanyarodott a sarkon! Tényleg Ő volt az! Nem csak egy álom vagy egy látomás! "Apa!!! Apa!!" Hangzik mellőlem!! "Jövök már kicsim" Teljesen a hatása alá kerültem!
Végül is maradtam hétfőn is! Nem bírtam ki hogy ne lássam! Járkáltam az iroda előtt vagy 20 percet! Fel alá, át a másik oldalra! A függöny szokás szerint behúzva, így nem látom, és Ő sem láthat engem! De most mit tegyek!! Be menjek! Tudom hogy fájdalmat okozok neki ha engem lát!! Inkább nem megyek! Elsétáltam! Próbáltam, másra gondolni, aztán azon vettem észre a lábaim megint oda vezetek némi kitérővel!! Ok!! Bemegyek, csak beintek a zárt belső ajtón és ennyi!! Na beléptem! A belső ajtó nyitva, én belépek,. és Ő ott ül az asztalánál, és meglepődve nézz rám azokkal a csodálatos szemeivel, amiről mindig a szám 1 sora jut eszembe "én szemben hazáig el látok simám" (Roy és Ádám: az otthon itt van)! "Szia! Mi járatban?" Istenem!!!!!! Éget minden szava!! Le kéne ülnöm, hogy össze ne essek, de nem merek beljebb lépni!! Beszéltünk pár szót, most nem írok le mindent! Igen most is elmondta milyen sebet ejtettem rajta! Ezt én is tudom! Elmondja hogy már csak köszönő viszonyban lehetünk! De mosolyog! Rám!!! A szeme mást mond! Mást látok benne!! Vagy vak lennék! Karját összezárja maga előtt, így elzárkózik! Látom mennyire fáj neki minden emlék, és hogy engem lát!! Nem akarok neki fájdalmat okozni! De nem bírom ki! És a szeme azt mondja!!! "Ne menj még!! Maradj!" Vagy csak én akarom ezt látni benne? Nem hiszem! Nem lehetek ennyire vak!! Vagy a szerelem tényleg vakká tesz! Nem tudom megígérni hogy nem keresem valamilyen módon többet, mert az hazugság lenne, azt pedig nem fogok többet!
Elköszönök kilépek! Iszonyú boldog vagyok!! Láttam!! Beszéltem vele! Persze gyakorlatilag megint elküldött, de láttam!! Önző lennék!! Igen az! Nagyon! Tudom! Így most már tudom, de akkor nem tudok parancsolni magamnak!! Az esetek 99% tudok, különben állandóan a telefonon lógnék és hívnám!
Amint nagyon bánok, hogy nem töltöttem vele minden egyes pillanatot amit csak tehettem volna!! Pedig már akkor is minden pillanatban fogtam volna a kezét, de nem hallgattam a szívemre! Most már tudom csak arra lett volna szabad!! És arra hallgatok most is! Nem mást tudok tenni!! Képtelen vagyok rá! Szerettem volna kiabálni mindenhol!! "Ő az! Őt szeretem! Szívemből! Gyertek nézzétek! Ő az igazi! Életem szerelme!" De nem tettem! Soha többet nem leszek ilyen gyáva!! De csak egy esetben kiálthatok a világba ilyet! Ha újra Róla tudok kiabálni!!
Tényleg vak lennék, és csak én láttam abban a gyönyörű szemekben mást! Bízom benne hogy nem! A szívem öröké reménykedni fog!
Érdekes mert mikor belegondolok nem feltétlenül azt szeretném hogy újra mellette legyek! Azt szeretném hogy újra szeressen! Persze a kettő együtt jár, legalábbis nálam!
SZERETEM!!
Nem tudok mást tenni!!
Szeretlek, szerelemmel, örökre! Ez van!
Soha nem fogom feladni!
Jó éjt!